Vár a napra, ahol a fürdők tiszták.
De nem az elhullajtott könnyektől, vagy a kivérzett szavaktól.
Elmesélte a történetem. Nem volt főszereplő. Nem létezett benne senki.
Szívhez szólt - azt, hogy kiéhez, sosem fogom tudni.
Várni mindhiába a semmire.
Tükörbe nézni úgy, hogy lássam is, mi van benne.
Sosem tudom, kivel nézek farkasszemet.
Aztán, hogy kit csapok be -
magamat, vagy a tükörképem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése