Kietlen asztal közepén tea válogatás

Néha csak felmerül a gondolat:
"Mi lett volna, ha mindennek, ami eddig elhagyta a számat, az ellenkezőjét mondtam volna?"

A túlcsorduló üresség akkor is kitöltene mindent a szürke ég alatt?

Ismerem magam, mint a tenyeremet.

Kibaszottul unom magam.

A legnehezebb dolog a tudat, hogy még életben vagyok. 

Kávéba áztatott emlékek.

Szófoszlányok.

Télen nyitva hagytam a szobám ablakát.

Nem vagyok őrült.

Ilyenkor mi történik?