Please die lol

Tettesd, hogy nem emlékszel, hogy te vagy az áldozat.

Gyűlölj, ahogy csak akarsz. Kitűnően, látványosan.

Játsszuk újra!

Csak még egyszer, érzéssel!

Csak még egyszer, utoljára...

Ha rossz a kedved, hallgass halálmetált.

Turn the page

Bárcsak elsétáltam volna melletted.

Mondd, miért vagyok ilyen kegyetlen?

Miért nem vagyok már képes... mire is?

És mégis, nem érzem, hogy megbántam volna, hogy belekezdtem, hogy élveztem, hogy abbahagytam.

Nem érzek semmit. Csak a csend, ...

elfogyott a gondolat

majd máskor befejezem

Sorry mom

Napról napra egyre komikusabb, ahogy a képembe nevetek.

Szélesre tárom az ablakot, s csak dől be a hideg.

És még így is én vagyok a fagyosabb!

Kiülök az ablakba, meredek a távolba; az élet egy kurva.

Serceg a gyufa, és máris a tüdőmet fojtogatom.

Fölcsaptam sárkánynak!

Végignézek a karomon, mire az összes emlékképem előtáncol. Egytől egyig, amiket el akarok felejteni.

Hűvös, sós folyadékkal itatom a földet, nekem már úgyis mindegy.

Néma szavakat üvöltök a sötét éjszakába.

Halk sóhajokat suttogok.

Életet inhalálok.

Lassan, önkéntesen megfagyok.

A pink a sznobok rózsaszínje.

Ne haragudj, anya. 

Nem vagyok olyan, mint amilyennek ennél is jobban örülnél.

De egyszer büszke leszel rám.

Megígérem.

89 reasons

Fölkelek.
A hamis mosoly már a reggel első pillanatiban az arcomra ül.
Becsapok mindenkit.
Könnyeim fátyolán át nevetek a világra.
Kómába merülök.
Újrakezdem.










Segítség

Countdown

Rövid ujjas ingben, miközben vártam a busz indulását jelző motorzajt, kiálltam az esőbe, miközben a lehető leghosszabb öngyilkos szokásnak éltem.

Lassan fújtam ki a füstöt, szinte már beleélésig belesajdult az elmém, hogy talán ez lesz az utolsó lökés.

Eső és némileg könny áztatta tekintetem a szürke égboltra emeltem, mintha csak abban reménykednék, hogy ott megtalálom arra a kérdésemre a választ, amit fel se tettem.

Remek pillanatok, remek időben.

Bizsergett a lábam, szinte éreztem, hogy a hideg ellenére szinte lángol a talaj.

A csodás érzésből csak egyetlen - most kivételesen nem zavaró - kérdés zökkentett ki az álmomból, vissza a valóságba: Ne haragudj, nincs egy cigid?

My wonderful suck

Csendben haldoklom, amihez már a megszokott melankóliás dallam adja a ritmust.

Érzem, ahogy a nyugodt felszín alatt lassan elrohadok.

Cigarettafüst lepi be a félhomályban úszó szobát, ami frissen lefőtt kávé illatával keveredik.

Nincs meg a kedvenc zoknim párja, s mielőtt magamhoz térhetnék, már a cipőmet se találom.
Félreömlött a tej; töredéke se talált bele a tálba.
Könyvem lapjai gyűröttek, s még a könyvjelző sincs benne.
Lecsúszik a vállamról a táska, mit most oly' jelentéktelen súly nyom.

Igen, csak egy átlagos nap.

BEST CON EVER

Hungexpo.

Október 5-6.

Elton.

Éljen a fel-alá rohangálás, üvöltözés, röhögés, és miegyéb, ami ezzel jár.

A random emberekkel való találkozás, és elhitetés velük, hogy ismered őket, még akkor is, ha nem.

A gumikerék rugdalása mindenfelé.

A kiabálás, hogy "hé, olyan vagy, mint én, csak zöld pulcsiban".

A jellegzetessé vált mondatom: Szia, lefotózhatlak profilból? AMÚGY A HÁZIHOZ KELL.

A "szopol boré'?"

A nyakbakapás, amit férfias sikolyok kísérnek, valamint sorozatos "meg fogok halni" csatakiáltások.

A "durván jó a sminked, lefotózhatom?" - virágokat az öltözőmbe! -

A szokásos perverz viccek.

És az egyetlen, ami ennek keresztbe tud tenni, az a holnapi matek!