Napról napra egyre komikusabb, ahogy a képembe nevetek.
Szélesre tárom az ablakot, s csak dől be a hideg.
És még így is én vagyok a fagyosabb!
Kiülök az ablakba, meredek a távolba; az élet egy kurva.
Serceg a gyufa, és máris a tüdőmet fojtogatom.
Fölcsaptam sárkánynak!
Végignézek a karomon, mire az összes emlékképem előtáncol. Egytől egyig, amiket el akarok felejteni.
Hűvös, sós folyadékkal itatom a földet, nekem már úgyis mindegy.
Néma szavakat üvöltök a sötét éjszakába.
Halk sóhajokat suttogok.
Életet inhalálok.
Lassan, önkéntesen megfagyok.
A pink a sznobok rózsaszínje.
Ne haragudj, anya.
Nem vagyok olyan, mint amilyennek ennél is jobban örülnél.
De egyszer büszke leszel rám.
Megígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése