"Go to Hell for Heaven's Sake."
Nem beszélek, nem szólok másokhoz.
Nem érzem, hogy hol vagyok, és hogy mit is kéne tennem.
Fáj, de mi?
Nem szeretek másokkal álbeszélgetéseket folytatni álmosollyal áltémákról.
Csak hagyjatok csendben elvérezni.
Nem fogok sírni, vagy könyörögni, hogy vessenek véget ezeknek a szürke hétköznapoknak egyetlen mozdulattal.
A fájdalom már túl nagy, hogy elbírja a könnyeket.
De mégis mi fáj?
Ahogy kilépek az ajtón, megcsap a hideg szél, és ott, akkor érzem, hogy valami végleg megfagy bennem.
Nem vagyok őrült, de ha már a járda is kirúgja lábaim, hogy valahogy mégis szembe nézzek magammal, és tudatosuljon bennem, hogy aki ezentúl vissza fog rám kacsintani a tükörből, az szörnyé lett.
Névtelen sötétségbe burkolózok, s maradok csak egy a sok közül.
Nem vagyok elég híres, hogy más legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése