Elvesztem önmagamban, pedig el sem indultam önmagam megismerni.
Életem nagy buktatói a nagy szavak voltak, amiknek még a súlyát sem ismertem; úgy valóban könnyű volt velük dobálózni, pedig jól hangzottak!
Ilyen az örökké, ami kétség kívül jól hangzik, de hogy mit is jelent, máig nem ismertem meg.
Minden örökké mögött ott volt egy viszlát, ami csak a megfelelő időre várt, hogy mindent fölrúgjon, és mint aki jól végezte dolgát, tovább sétáljon, egészen a konyháig, hogy egy újabb kávéért sóvárogjon.
Ezektől még egy mosoly is fut arcomra - hogy kényszeredett e, azt már rég nem tudom -, ami kétség kívül jó érzés.
Magam sem tudom, hogy ezt becézhetem-e boldogságnak, de jó eljátszani egy efféle nagy szóval.
Jó úton járok a magam útján, vagy csak eltévedtem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése