Szavak jönnek mennek, álmok összetörnek.
Az élet halad tovább a maga lábnyomát maga után hagyva, és hogy ki léphet bele, azt az ő lábmérete határozza meg.
Szürke felhők kúsznak az égen, de hogy hova tartanak, ők maguk se tudják.
Gőzölgő rubofennel, és egy újabb csomag zsepivel látok neki a harcnak a nátha ellen, miközben letelepedek a gép elé American Horror Storyt nézni. Nem vágyakozom.
Nem álmodom, nem emlékszem rájuk.
Elfelejtek mindent, mi lekötött valaha valahova, hogy eltépve a láncokat újabbat szerezzek.
Igen... nem emlékszem beteljesületlen álmokra.
Nem emlékszem régi dolgokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése