So cold

Életem húrjai rángatnak, mellé még a saját cipőfűzőmben is felbukok. 

Önmagamnak adok pofonokat, és intézek magamhoz költői kérdéseket, mint a " jól vagy?" vagy akár az "ezt miért kellett?".

Csak a távolba meredek, miközben a gondolataimmal játszok kitalálósdit, s belefojtom érzéseim a kávémba, aminek már csak az illata is megrészegít.

Föl-alá bolyongok, majd eltévedek, miközben önmagam keresem.

A cipőm elkopott, lelkem valaha volt szilánkjai beleálltak a talpába, gondolataim önmagukat csapják be.

Majd holnap összeragasztom a darabkákat, és közben mosolyogni fogok.

A miértje a legegyszerűbb, és mégis csodaszép.

Boldog vagyok.

Nyertem saját démonom ellen.

It feels like I'm going insane

Elveszett, mit már nem találok, csak néha belelépek szilánkjaiba.

Meghalt, mit már nem érzek, néha mégis megölelnek.

Kietlen, mit már berendeztem, csak a társaságot rekesztettem ki.

Szomorú, min most nevetek, még ha a mosoly fáj is.

Komikus, miben én vagyok az előadó, mégse nevet senki.

Magányos, hol melletted ül egy ismerős, ki mégis idegen.

Fáj, mi már elmúlt, mégis folyton felszakad.

Kegyetlen, ahol szavakkal simogatnak, majd fojtanak meg.

Értelmetlen, mit megmagyarázok, mégis kérdéses.

Bizonytalan, mit eddig hajszoltam, de akkor se tudtam megfogni.

Haszontalan, mit már eldobnék, mégis ott porosodik emlékeim polcán.

Hazugság, mit eddig elhittem, s csodálkoztam, hogy miért nem valós.

Eszembe jut, mit már rég el akartam feledni.

Kávé- és emlékfoltok tarkítják életem lapjait.

* * *

Imádok kirándulni. \m/

Tomorrow fragments

Bolond dolog hinni egy szebb jövőben.
Bolond dolog várni, hogy minden magától történjen.
Bolond dolog sírni.
Bolond dolog értelmetlen csatákat vívni életre.
Bolond dolog feledni.
Bolond dolog elhinni minden boldogság által kimondatott szót.
Bolond dolog kutatni a boldogságot.
Bolond dolog a múltat hajkurászni.
Bolond dolog várni.
Bolond dolog egy fal árnyékában destruktív gondolatokba süllyedni.
Bolond dolog megválaszolhatatlan kérdéseket feltenni.
Bolond dolog...

Tender

A sötét szobában a falakra halovány árnyékok kúsznak, némi figyelemért fohászkodva. Lágyan ringatják magukat a melankóliás zenére, ami egyre jobban elnyel.

Ezalatt mindennapjaim vonatra szálltak, és zavartalanul haladnak a cél felé, ami már részegítően közel van.

Ahogy a reggeli kávém utolsó kortyát is kiittam a csészémből, láttam, hogy az üveg már üres, de mintha mégis lett volna valami az alján.

Aprócska életképek, amik ködbe burkolózva mosolyogtak vissza.

Arcizmaim helyettem is reagáltak, majd a végén egyetlen gondolat csapott képen: ez a holnapom.