Elveszett, mit már nem találok, csak néha belelépek szilánkjaiba.
Meghalt, mit már nem érzek, néha mégis megölelnek.
Kietlen, mit már berendeztem, csak a társaságot rekesztettem ki.
Szomorú, min most nevetek, még ha a mosoly fáj is.
Komikus, miben én vagyok az előadó, mégse nevet senki.
Magányos, hol melletted ül egy ismerős, ki mégis idegen.
Fáj, mi már elmúlt, mégis folyton felszakad.
Kegyetlen, ahol szavakkal simogatnak, majd fojtanak meg.
Értelmetlen, mit megmagyarázok, mégis kérdéses.
Bizonytalan, mit eddig hajszoltam, de akkor se tudtam megfogni.
Haszontalan, mit már eldobnék, mégis ott porosodik emlékeim polcán.
Hazugság, mit eddig elhittem, s csodálkoztam, hogy miért nem valós.
Eszembe jut, mit már rég el akartam feledni.
Kávé- és emlékfoltok tarkítják életem lapjait.
* * *
Imádok kirándulni. \m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése