III. jelenet, sokadik felvonás

Vicces belegondolni, hogy február óta mennyi minden változott.
Én is.
Főleg én.
Már csak önmagam árnyékának se nevezhetném magam. Gyökerestül fordult fejere tetejére a...
minden.

Tetű volt.
A mindennapjaim betonba voltak öntve s gondos hazugságok védték közhelyborítással.

                                               Lélekrobbanás.
Minden a darabjaira esik. Te is.
Jobb esetben még élsz.
A gyönyörű illúziók pengeéles szilánkokká törve hevernek emlékeid lapjain.

    felébredsz
nem is, mert egész végig ébren voltál

                                                   És most?

Semmi. Egyszer úgyis meghalunk.

     De ez még nem az a műsor.