Én is.
Főleg én.
Már csak önmagam árnyékának se nevezhetném magam. Gyökerestül fordult fejere tetejére a...
minden.
Tetű volt.
A mindennapjaim betonba voltak öntve s gondos hazugságok védték közhelyborítással.
Lélekrobbanás.
Minden a darabjaira esik. Te is.
Jobb esetben még élsz.
A gyönyörű illúziók pengeéles szilánkokká törve hevernek emlékeid lapjain.
felébredsz
nem is, mert egész végig ébren voltál
És most?
Semmi. Egyszer úgyis meghalunk.
De ez még nem az a műsor.
