Velem nem.
Másokra figyelsz.
Rám nem.
Másokat megölelsz.
Engem nem.
Másokat fontosnak nevezel.
Engem gyökérnek.
Néha csak úgy felmerül, hogy akkor mégis miért, meg hogyan, meg minek meg minden.
Összefirkálhatok száz meg egy lapot is, valahogy a toll nonfiguratív vonalaiban úgyis téged látlak majd kirajzolódni.
Mellettem vagy.
Mégis egyedül alszom. És egyes-egyedül álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése