Meg minden

Itt egyensúlyozom a sírás szélén kiábrándítóan józanul.

Nem akarok emlékezni.

Nincs mire.

Nincs miért.

Remeg a kezem.

A reggel rossz íze még mindig a számban van, holott már túl vagyok egy kávén és három teán.

Azt hiszem, élek.