Rohanó buszok árnyékában felrúgom magam - hogy ne siessek annyira.
Elhagytam valamit. Keresnem kéne. De nincs meg.
Hétfő van.
Minden arcon gyászos mosoly beletörődő könnycseppekkel színezve a reggeli tömegben.
Verset kéne írnom.
De elfelejtem. Sorokat hánytam egymás alá - szó, szó, szó.
Elássa magát a gondolat.
Mélyre, hogy búja ne is érintse.
Gyáva.
Menekülni mindhiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése