Jöttem, láttam, Elton.
A reggeli sürgés forgatagában, a kellemesen gőzölgő kávém és a legtökéletesebb könyv kombója mellé már csak egy szál félig elszívott cigaretta kellett volna a tökéletes "leszarom" életérzéshez.
A pillanat hevében túl komolyan vettem a viccet, amit az élet űzött velem, a csattanóján pedig nem nevettem.
Bosszúját forralja rossz humorom ellen, de akkor is megküzdöm a pofonomért.
Már húztam sorszámot, protekciósnak tartom magam a halál sorában.
Már régóta nem érdekel, hogy az emberek miért csinálnak őrültségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése