Amikor az életed teljesen tetű, s legszívesebben leugranál a tizedikről vagy fejbe lőnéd magad, csak hogy vége legyen ennek a szarnak. Fekszel a csendben makacsul a plafonra függesztve tekinteted, s csak azon gondolkodsz, hogy mit kúrtál el.
Van hozzá az a nyomorult érzés.
Az, amikor úgy érzed, egyedül vagy.
Nem beszélnek hozzád, nem adnak helyet.
Minden óra magányos, senkit se érdekelsz.
Ciánt nyelnél, eret vágnál, az agyad pisztollyal a falra robbantanád, súlyokkal a szíveden vízbe ugranál.
lelkifulladás
Ez nem egy igazi öngyilkosság. Inkább olyan segélykiáltás-féle.
Az a kibaszott érzés, hogy egyedül vagyok. Nem akarok hinni neki.
pedig tényleg